2024 májusában ismertük meg egymást. A barátok sokáig óvtak tőle: „Escort – kihasznál.” „Hatalmas a korkülönbség köztetek, ne barmolj!” – és még sok hasonló.

Voltak, akik leléptek. Diszkréten, szinte észrevétlenül elhalványult a társas érintkezés közöttünk. Viszont lettek újak is – igaz, Kölyök korosztályából. Akik maradtak, befogadták. Leginkább az unokaöcsém.

Időnként féltékeny voltam. Féltettem. Nem tudom, melyiket. Néha ő is féltékeny volt, többnyire ok nélkül, leginkább Kamionosra. Azóta viszont megtanultunk bízni egymásban.

Időnként eszembe jut, mi lesz, amikor már nem fog lángolni a szerelem? (Szeretem az ilyen elcsépelt kliséket.)

Viszont vannak tervei. Ha elvégzi az egyetemet, ha már nem lesz fontos számára a „harc”, és abbahagyja a küzdősportot. És ezekben a tervekben én is szerepelek.

Ahogy minden napomban szerepel ő is.