2019. augusztus 10., szombat

2019. augusztus 1., csütörtök

Kuba

meglepetés nekem és szerelem, szerelem egyre inkább szerelem. 














2019. július 13., szombat

"Свадебная"

nem.. nem a mienk. Még nem tartunk ott. Lényegében nem tudom, hogy hol tartunk. Valamerre elindultunk, köszönhetően balesetemnek. Én lepődtem meg a legjobban, mikor bejött a kórházba. A teljességhez hozzá tartozik az is, hogy mindenki meglátogatott, olyanok is, akiktől eltávolodtam. Aztán már mindennapos lett a látogatása és az se volt kérdés, hogy amikor hazamegyek, ő ott fog várni rám. A lakásomban. 

Szitál az eső. Fátyolt húz a szemközti hegy és közénk. Két-három pecás kitartóan ül a horgásztó partján. Unalmas egy sport. 

Lényegében az sem volt kérdés, hogy amikor eljöttünk megnézni a nyaralót, amiben most vagyunk, felajánlotta, hogy felezzük el a vételárat. Nem alkudtunk, a fiatalok meg is lepődtek. Cserébe hagyták a szocreal berendezést. Szocreal nyaraló, szocreal berendezéssel. Ha év elején valaki azt mondja nekem, hogy nyáron veszek egy nyaralót kiröhögöm. 

Diákok mennek az úton, nem zavarja őket az időjárás, hangosan nevetnek, kísérőik is, nem sokkal lehetnek idősebbek, mint mi. 

Pesta gyerek kávét hoz ki, leteszi az összecsukható kis asztalra. 
- Ide azért vehetnénk majd valami modernebbet. S ha már használni tudod a lábadat, akkor ki is festhetnénk. - visszafekszik a nyugágyba, szorgalmasan olvassa a szakirodalmat, amit természetesen hozott magával. 

Mondhatnám neki, hogy nem csupán a teraszra szeretnék modernebbet, de mindenhova. Ez jövőtervezés lenne és nem akarom. Félek. Nem akarom elrontani. Nem akarom elijeszteni. Még törékeny, ami köztünk van. Úgy érzem. Így aztán sokat hallgatok. 

Kitartótan dallamozik a telefonja. Nem kérdezem meg, hogy miért nem veszi fel. Nem vagyok féltékeny. Nem leszek féltékeny. 

2019. július 11., csütörtök

Ülünk

első közös szerzeményünk, a kb. 45 nm-es nyaralónk,  teraszán. Köröttünk csend és nyugalom. A kis faházat a tulaj a hegy oldalába építette, mögöttünk erdő, előttünk hegy és egy halastó és végtelen csend. A jövendő doktor úr (tudom, állatorvos!) a jegyzeteit böngészi, én pedig őt. Megszólalnék, de nem akarok. Csak elrontanám a hangulatot. Így csak fekszem tovább a napozó ágyon, élvezem az életet és hogy vele lehetek. 

2019. július 8., hétfő

Я брошу мир к твоим ногам

ebből is ki lehet következtetni, hogy egyértelműen szerelmes vagyok még fülig, különben nem hallgatnék ilyen számokat.

2019. június 22., szombat

A sors

kiszámíthatatlan. Közhely és mégis így van. A gardrób felét már az ő ruhái foglalják el. Lassan a járógipsz is lekerül a lábamról, utána megyünk nyaralni. A vizsgáit már letudta a doktor úr ("állatorvos leszek b* meg!"), a gyakorlattal éppen végezni fog, mire újra járóképes leszek. Szerettem, szeretem; hogy meddig tart ez a szerelem, most nem igazán foglalkoztat, boldog vagyok. 

2019. június 13., csütörtök

Szeretem

a heget az arcodon. - mondja, s komolyan is gondolja. Én meg azt szeretem, hogy itt van velem.


2019. június 1., szombat

Lábadozok

most már itthon. Barátkozom a heggel az arcomon, mely örökre ott marad mementonak, mementoként. A vécére most már elugrálhatok fél lábon, a kórházban a legszarabb a kacsa és az ágytál volt, aztán jövő héten talán már kapok egy járógipszet is. S lassan beköszönt a nyár is. 

2019. május 15., szerda

2019. május 6., hétfő

Szürke

hétfő. Olyan, mint én. Azért igyekszem úgy tenni, mintha nem fájna semmi, mintha minden okés lenne, mintha... Mintha... Ma is átjönne. Pedig nem fog átjönni. Ki tudja, hogy mikor látom őt újra? Volt egy jó hétvégénk. Ennek is örülnöm kellene. Nem tudok. Maximalista vagyok. (Lófaszt!) Egyszerűen belesétálok mindig a csapdába, amelyet én állítok fel. Ez van. Majd kigyúrom magamból az edzőteremben. 

2019. május 5., vasárnap

Változatlanul

szakad az eső, az égbolton sötéten dühös felhők rohangálnak.  Twillight sorozat nézése, közben szeretkezés. Ebből állt a tegnap délután és este. És egy vacsorából, Budaörsön. Közelebb nem találtunk jó kajáldát. Most pedig lemegyek ebbe a fos időbe és veszek neki frissen ropogós croissant, és igyekszem kakaót is főzni, olyat, amilyet a nagyija csinált, mikor még az apjával laktak hármasban, ne felejtsek el venni tejszínhabot is, s csak reménykedem, hogy mire visszaérek, még itt találom őt az ágyban.