2019. november 23., szombat

Nehéz

úgy a szerelem, ha nem vagy mindig együtt azzal, akit szeretsz. A hétvégék túl gyorsan elrepülnek.

2019. november 11., hétfő

Ha hétfő

akkor újabb könyv, hogy jobban teljen az idő, míg Ő tanul a keleti végen.
"Megvagyunk. Sok mindenben közös az ízlésünk. Valójában mégis inkább lakótársak vagyunk, akik megpróbálnak úgy tenni, mintha az életük is közös lenne. Pedig nem az."
André Aciman: Találj rám (17-18. oldal)
Igen, ez a "Szólíts a neveden!" folytatása. Azt nem olvastam ki, inkább megnéztem filmen. Mindenki el volt ájulva tőle, nekem annyira nem tetszett. Mégis megvettem a folytatását. Mert ilyen vagyok. Ilyen is vagyok. 

2019. november 10., vasárnap

...

"Dobj ki mindent. 
Csak azt a képet ne, amin tudom, 
hogy alig látszom, de mikor csináltuk, 
voltunk utoljára boldogok."


2019. november 5., kedd

A barátom volt.

Húszas éveim elején ismertem meg. Fontos lett számomra. Megbíztam benne. Megbízhatott bennem. Naponta találkoztunk, együtt jártunk szórakozni, kirándulni. Telt az idő. Megnősült. A találkozások száma csökkent, ahogy az együtt töltött idő is. Nekem még mindig fontos volt. Én már kevésbé neki. Teltek az évek, s mindig ügyeltem arra, hogy érezze, számíthat rám. Talán azért, mert én egyre kevésbé számíthattam rá. Aztán idén már nem keresett, ha felhívtam őt, akkor hosszú csend és hallgatás törte meg beszélgetésünket. Egyre ritkábban hívtam. Nyáron már nem is kerestem. Valami elszakadt, eltört, véget ért. Fáj. Nagyon.



2019. október 28., hétfő

Loptam "rás"-tól

"Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

Messziről lobogva tenger pusztaságon..."


2019. október 27., vasárnap

Ahogy

vannak évfordulók, úgy léteznek halálfordulók is. Ezt most csak azért írom, mert lényegében egy ilyenre kaptunk meghívást. Hajnalba nyúlva vitáztunk Pesta gyerekkel arról, hogy elmenjünk-e vagy sem. Öt év alatt sok minden megváltozott. A viszonyom is azokkal, akik ezen a megemlékezésen ott lesznek. Törések és szakadások. Ez, ami jellemző ezekre a kapcsolatokra. Lényegében rám is pont ez a jellemző. S persze ott lesz Ő is. Ő, azaz Serge. Az ember, akivel minden meghatározhatatlan, aki akkor is mellettem állt, mikor senki más. Aki szinte a testvérem (oké, az ember általában nem szexel a testvérével). Nem tudom, hogy akarom-e ezt a találkozást emberekkel, akikre teljesen másként tekintek, mint öt évvel ezelőtt és akik szintén teljesen másként viszonyulnak hozzám. Most azt figyelmen kívül hagyom, hogy van, aki talán szóba sem állna velem, sok embernek másztam a lelkébe, okoztam sebeket félismeretemmel. Pesta gyerek halkan szuszog mellettem, hason fekve, a paplan derekáig lecsúszva. Kedvem lenne megsimogatni, de tudom, hogy érintésemre ébredne fel azonnal, ébren alvó, így csak gondolatban csókolom végig széles vállát és izmos hátát, lapockája alatt a méretes heget. Szeretem. Így nagy valószínűséggel elmegyek vele a völgybe, még akkor is, ha nem akarok. 

2019. október 24., csütörtök

Temetőket

jártuk tegnap Pesta gyerekkel. Úgy döntöttünk, hogy megelőzzük a nagy halottak napi rohamot és ezáltal ki is maradtunk a nagy októberi szabadságharcos megemlékezésből. A politikából amúgy is elegünk van, lett. A temetőjárat viszonylagos jól sikerült, még akkor is, ha egy sírnál emlékeztünk valakiről, akinek a hamvai valahol az arab sivatagban keverednek a homokkal. Így aztán szerelme sírkövét tettük rendbe és gyújtottuk meg a két mécsest. Már sötét volt és senkit nem zavart, hogy öleltem magamhoz jó erősen Pesta gyereket. 

2019. október 23., szerda

Don't cry....

Don't cry! We have one more night together
I'll whisper to you one more time,"You are mine"
Last time, your eyes will look into my eyes
And your tear will drop on my hand
And I'll be left without you tomorrow
But don't you cry

Don't cry! So happened that fate didn't give us a chance
To be together. Where was I before?
I've met you too late,
But in this moment I know that I'm your woman
And I'll stifle a cry tomorrow
But now be with me for the last time

Try to understand, I can't stop thinking about you from now on
I don't know how I let you take my love away
In that moment
when I've seen you and whispered, "Yes"
But try to understand me because you know
how much I love you, I love you

So I want you to know that I'll find you where ever you are
I'll fill all the pages with my rhymes for you
And if I meet you in a crowd
Then I'll never let you out from my life again
I'll steal you from all the people and you will be only mine forever, Mine forever

Don't cry! We have one more night together
Please, don't cry! I'll whisper to you one more time,
"Wait!"
Don't cry! Last time, your eyes will
look into my eyes
And your tear will drop on my hand and tomorrow...
And I'll be left without you tomorrow
But don't you cry, don't cry, don't cry, don't cry...

2019. október 20., vasárnap

2019. október 5., szombat

Ősz van.

Visszavonhatatlanul és végérvényesen ősz. És október. Lent voltunk nyaralóban, elzártuk a vízcsapot, légtelenítettünk, a kertben még összegereblyéztük az avart, Pestagyerek humorkodott egyet-kettőt, célozgatva arra, hogy mennyire jó lenne, ha lenne egy vagy két kutyánk, mekkorát tudnának játszadozni és én sem unatkoznék hétköznap, mikor ő lent a civis városban koptatja az egyetem padját. Nem ugrottam a poénjára, amúgy is facsarodott össze (meg vissza is) a szívem. Megszerettem kis szocreál nyaralónkat, a kertet, a szomszédokat is, hiányozni fog. Ahogy hiányzik majd a csend, a hegyek, a hegyek között elterülő köd, az együttlét Pestagyerekkel, a csillagok bámulása, a séta az erdőben éjjel, a sok ismeretlen hang és ... És tényleg ősz van, nagyon ősz.


2019. október 3., csütörtök

"Én nem teszek

szigorú különbséget a korosztályok között, szívesen töltöm az időmet olyanokkal, akikkel megtalálom a közös hangot."

Szeretem blog