2020. május 29., péntek

2020. május 3., vasárnap

Amikor

igazoltatnak, az nem egy túl felemelő élmény. Pestával úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Budapestre. Egyrészt még tisztázatlan, hogy napi beutazással, de indul-e az egyetemi oktatás (kollégiumok nem nyitottak meg!), másrészről anyák napja lévén, felköszöntöttük volna  anyámat. Visegrád előtt állítottak meg minket. Két hozzánk hasonló korú kölyök, egyenruhában. Nem igazán értették, hogy mi a helyzet. Személyi igazolványok, lakcímkártyák elkérése után (mióta rágom Pesta fülét, hogy állandóra jelentkezzen be budai lakásomba!) hosszas telefonos konzultációt folytattak a központtal, majd vissza irányítottak minket a nyaralóba. Az már csak hab a tortán, hogy visszakapott irataimmal együtt kaptam egy telefonszámot is. Pesta elhumorizálta a dolgot azzal: lehet, hogy estére kapunk egy vendéget. Most már csak abban reménykedem, hogy a futárszolgálat még ma kiszállítja jó anyámnak a virágcsokrot.  A telefonszám pedig landolt a szemeteskosárba.

(a fotó csak illusztráció!)

2020. április 10., péntek

Húsvét előtt

Sokadik napja a karanténban, sokadik napja a "vadonban". Miután Pesta gyereket elbocsájtotta az egyetem, úgy döntöttünk, hogy Budapest helyett inkább jövünk a kanyarba. Azóta itt vagyunk. Elzárva, bezárva. Napjaink kertészkedéssel, erdőirtással, rendezgetéssel, kirándulással, kullancs kiszedéssel, filmnézéssel, Pesta gyerek részéről tanulással, részemről pedig távdolgozással,  az esték pedig -  még mindig megunhatatlan - szeretkezéssel telnek. Na, jó nem csupán az esték. Vannak, hogy egész napok. Hetente egyszer felugrunk Budapestre, olyankor nagybevásárlunk magunknak, Pesta gyerek nagyijának és anyámnak, aki napjai nagyobbik részét a frontvonalban (kórház) tölti. Fáradt, elhasználódott, elkeseredett és még írhatnám a jelzőket, de nem teszem. Talán most ráébred a hatalmon levő rezsim, hogy jobban meg kellene becsülni az egészségügyben dolgozókat, békeidőben is. Ismerősökkel nem igazán találkozunk. Elszigetelődtünk. Kapcsolataink a virtuális térre korlátozódtak, videobeszélgetésekre. Nyugalom van és húsvét. Lesz. Feldíszítettük a nyaralót kívül-belül, magunknak. Pesta gyerek már megemlítette, hogy nem ártana elnéznünk egy-két menhelyre, egy kutya mozgalmasabbá tehetné a napjainkat. 


2020. március 23., hétfő

Sakk

Pesta gyerek hajnalok hajnalán azzal ébresztett, hogy "havazott". S tényleg. Kilépve az ajtón fehér látvány fogadott. A szemközti hegy és a kert is havasba öltözött. Megbolondult a természet. Persze nem. Március vége van. Miért lenne oly' nagy csoda egy hajnali havazás? Ha már fent voltam, s a kávé is lefőtt, barangoltam egy kicsit a virtuális világban. Így akadtam egy írásra, melyről természetesen Máté ugrott be és a mániája, hogy ő Istennel sakkozik. Sakkozott és vesztett. Vesztett? Mindenesetre az írást (by: Ring Richard) bemásolom:

 "Azért nagy játékos az "Öreg" odafent... Egy darabig elnézte valamelyik felhőről lógatva a lábát, hogy mit is csinálunk mi idelent, mit művelünk élet néven. Végignézte, hogy százszámra lövöldözünk mindenféle rakétákat ide-oda, háborúzunk milliárdokért, csak hogy még több milliárd legyen. Amikor az ember elérte az ostobaságnak azt a szintjét, hogy úgy gondolja ő irányít, mert már megteheti, mivel wc-re is autóval járunk, állatokat és egymást öljük, pusztítunk mindent amit lehet. Digitálisan irányítjuk a saját életünket, a gyerekeikkel, családunkkal már nem személyesen beszélünk, csak telefonon, össze-vissza repkedünk a világban null huszonnégyben több száz géppel, mindenki folyton rohan, üvölt, tapossa, bántja a többit. Azt hisszük, mi irányítunk mindent, időjárást, mi forgatjuk a világot, megyünk neki mindennek, mint borjú az anyjának. Zabálunk két pofára, a maradékot kidobjuk! A gyerekeink telefonnal a kezükben születnek, de nem tudják megkülönböztetni a málnabokrot a diófától, pár "felnőtt" embernek meg az a legfontosabb, hogy milyen kocsija és ruhája, cipője van és hogy van-e freewifi... Kérkedni valamiféle tudással, hatalommal, lenézni a másikat, aki nem gazdag, szép, diplomás, fehér, sárga, fekete esetleg zöld. Hajtjuk azt a rohadt pénzt szarásig. Eltávolodtunk a természettől, az emberektől, Istentől (hívjuk bárhogy), és az "Öreg" idekoppintott. Aztán most baj van, mert kiderült, hogy nem irányítunk semmit, porszemek, semmik vagyunk mindannyian, mindegy kinek mennyi pénze, tudása vagy "hatalma" van. Ha majd minden bezár, egy kicsit ráérünk gondolkozni, elcsendesedni, lelassulni, visszatérni az alapokhoz, ha okosak vagyunk. Tisztelni egymást, a természet erőit, alázattal élni, újra köszönni egymásnak, kérni és megköszönni - talán. Az "Öregúr" újraosztotta a paklit, mások a lapok az asztalon, ÉBRESZTŐ EMBEREK!"


2020. február 29., szombat

2020. február 14., péntek

Valentin nap

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

(Szabó Lőrinc: Szeretlek)

2020. február 9., vasárnap

2020. február 8., szombat

42

éves lennél ma...


"Év évre telt, évekre évtized,
s vitt, forgatott a forgó gömbsziget,
vitt a vén Föld, fényévek tengerén,
föl és le a Tejút fénykerekén,
a robbanás örvényében, amely
mindezt elkezdte."

Szabó Lőrinc: Idő (részlet)


2020. január 11., szombat