Gyerekkoromban nem volt kerékpárom. Nem engedte meg az anyagi helyzetünk. Ez persze így nem igaz, mivel a valóság inkább az volt, hogy minden pénz a piára ment, amit apám megivott. Persze még sorolhatnám, hogy mi mindenem nem volt, de nem teszem. A múlt attól még nem változik meg, hogy leírom. Tegnap elmentem és vettem egy túrakerékpárt. És most nem jövök elő az inflációval, meg azzal, hogy azon az áron egy használt Suzukit is vehettem volna; de nem vettem, mert kocsim van, szolgálati - szalaggyári tulajnak köszönhetően két évente mindig más, Karesz ugyanis ilyen időközönként cseréli a céges flottát. Ma kipróbálom, hogy mennyire felejtettem el a bringázást, és hogy viseli meg szervezetemet a hegyi terep. Vasárnapi ebéd ma nincs, mivel jó szülémet megleptük öcsémmel egy anyák napi-nyaralással, befizettük őt két hétre Tenerifére. Szép apránként szeretnénk neki mindazt visszaadni, amit tőle kaptunk az évek során. (2024. május 05.)
