Menetrendszerűen érkezik Spanyol, ha beköszönt az ősz. Így van ez most is. Dan edzőmérkőzését közösen néztük meg tegnap este. Nagyon tetszett neki a meccs. Végig idegállapotban volt, ordított és felugrálva taktikai tanácsokat kiabált be. A mellettünk ülők (szintén ismerősök-barátok-évfolyamtársak) kellőképpen értékelték is, legfőképpen azt a csatakiáltást, amit elengedett a mérkőzés végén, amikor a pontozó bírók Dant hozták ki győztesnek. Ma pedig természetesen végig kellett látogatnunk az ikonikus helyeket, amelyekre mindig Mátéval mentek; így kirándultunk a Pap rétre, seggünk majd befagyott, futottak vagy két kilométert hegyre fel menetben Dannal, nekem nem volt hozzá lelki erőm, inkább megvártam őket a padok egyikén. Természetesen Szentendrén ebédeltünk a törzsvendéglőjükben, közben megosztotta emlékeit Dannal, amit eddig én nem tettem meg, így nem biztos, hogy sokat értett belőle, főleg azért, mivel még mindig vegyíti a magyart a spanyollal, Dan pedig nem igazán beszéli ezt a nyelvet. Végül pedig a Szigetre mentünk, szívfacsaró élmény volt. Ma este bulizni akar menni valamelyik meleg lebujba. Ez van. Ennek ellenére nagyon szeretem őt. Most éppen a nappali ülőgarnitúráján - éjjeli fekvőhelye - dagonyázik, természetesen félmeztelen, és anekdotákkal szórakoztatja Dant. (2024. szeptember 14.)