Szeretek futni. Leginkább a hegyre fel. Szeretem az erdőt, a tavaszit is, szeretem érezni, hogy beindul a vérkeringésem, szeretem a fáradtságot is, de leginkább a kilátást szeretem a hegyről, órákig el tudnám nézni a Dunát, szemben (vagy szemközt?) a szlovák települést, az időnként elzakatoló vonatot. Elképzelem, hogy kik és hogy élnek ott és azt is, hogy valaki éppen a hegyet nézi és elképzeli, hogy valaki ott ül a szikla peremén és nézi őt, és arra is gondol, hogy mik kavaroghatnak annak az embernek a fejében. (2024. március 24.)
