Fekete-fehér

És egyszer csak azt éreztem, hogy már nem fontos. Nem fontos, hogy leírjam, hogy kitegyem, hogy megosszam az életemet, az érzéseimet, a kapcsolataimat, a vívódásaimat.

És még kevésbé fontos, hogy mások naplóit, régi freeblogos bejegyzéseit közzétegyem. 

Nem tudom, hogy hiányozni fog-e, hogy magam elé kapjam a laptopom és leírjam mindazt, ami bennem van és feszít, mert ki szeretne jönni. 

Ha igen, akkor majd folytatni fogom az önkitárulkozást, akkor majd folytatni fogom a blogom, de már nem itt, mert számomra már semmi sem fehér és még kevésbé fekete.