2017. december 14., csütörtök

Vágyom

a szerelemre. Vágyakozom. S nagyon jó lenne úgy megismerkedni valakivel, véletlenül, ahogy Máté ismerte meg Krisztiánt.

"egy füstös pincekocsma. zsíros kenyér hagymával és piros paprikával. bor és sör. pálinka. egy srác a másik asztalnál, szintén társasággal. időnként egymásba kapcsolódik a tekintetünk. egy pillanatra. jó lenne tudni a szeme színét. mert az nem látszódik. amikor rágyújtok fintorra húzza a száját és mutat egy jelet. elmosolyodok.
a vécé. büdös és elhanyagolt, húgy- és szarszag. a mosdóból csak hideg víz folyik. ajtó nyílik, a srác lép be. érinti a keze a fenekem, miközben odaáll a pissouar elé. elzárom a csapot és ránézek. ő is rám. megrázza a farkát és elteszi, felhúzza a cipzárját, már mellettem áll, miközben a hót koszos törülközőben megtörlöm a kezem.
- adok inkább papírzsebkendőt.
friss a levegő. sétálunk egymás mellett. a túl oldalon a vár, előttünk a duna, leülünk egy padra. beszélgetünk. főleg sportról. és a nőkről. aztán egy kérdés:
- feljössz hozzám?
kicsi lakás. rend és tisztaság. megágyaz. fehér lepedő, fehér ágynemű. színében csíkos.
- adok tiszta törülközőt. a második ajtó a fürdőszoba, az első a klotyó.
mire visszamegyek a szobába, már csak egy gyertya ég.
- bújj be az ágyba, én is letusolok.
kezemből a fotelbe teszem a ruháimat, magamra húzom a paplant, hideg és vasalt. tollpárna. a cédélejátszóból abba szól. nem díjazom, de nyugtató. bebújik mellém, kezével megsimogatja a mellkasom és óvatosan megcsókol, a nyelve rágógumi ízű.
- krisztiánnak hívnak és téged?"

1 megjegyzés: