2017. január 28., szombat

Szabó Lőrinc: Fegyvertelenül

Influenzajárvány van. A környezetemben mindenki elkapta. Nem adattam be magamnak védőoltást, így én is elkaphatom.
Fájdalom.
El lehet kapni Valakitől? Átragadhat a fájdalom olvasás közben?
Üresség.
El lehet kapni Valakitől? Átragadhat az üresség olvasás közben?
Magány.
El lehet kapni Valakitől? Átragadhat a magány olvasás közben?
Kérdések.
Nincsenek válaszok. Nem is lesznek. Mivel kérdések sem voltak.
Unokanővérem pszichológiából is vizsgázott, többek között a társas érintkezés pszichológiájából, tanulta az emberi interakciókat és annak pszichológiáját. Nagyon tisztában van az olyan fogalmakkal, mint
- hedonizmus
- hatalomvágy
- altruizmus
- irracionalizmus.
Tisztában van McDougall, Ross, Asch, Levin, no meg természetesen Freud, Descartes, Nietzsche, Machiavelli stb. nézeteivel, értekezéseikkel.
Mindig azt mondja: velem is tisztában van. Segítene, ha hagynám. Nem hagyom.
Egyszerű az oka: Másnak sem tudott segíteni.
Ennek ellenére persze kiváló családanya, szerető feleség, az erkölcs megtestesülése, akár még a fideszista éra minta- és követendő példája is lehetne.
Nem úgy, mint én. 
Szétszórt vagyok, időnként erkölcstelen. Legjobb példa erre a  tegnapelőtt; egy nem kellett volna randi, ami páros randinak indult; aztán kiderült, hogy a srácnak barátja is van; akivel hol együtt él, hol nem. Csütörtökön éppen együtt éltek, így aztán mind a kettőt megdugtam.
Nem erről akartam írni, hanem a versről, amit ras küldött; meg a fájdalomról, amit NEM lehet elkapni; az ürességről, amit NEM lehet elkapni;  a magányról, amit NEM lehet elkapni.
Olvasás.
Beszélgetés.
Elmélkedés.
Szombat reggel van, - 20 fok és sötét.

Nem akartam én semmi rosszat,
mégis hallom mindenfelől,
hogy szidnak az igazi rosszak,
hogy szidnak az ostoba jók.
Sajnálok minden átkozót:
kár tékozolni mocskukat,
dobok én követ és sarat
eleget elmúlt éveimre!
Mert büszkélkedni még ki merne,
ha, mint én, oly szörnyen csalódott?
Megutáltam hitet és csókot
s nincs árulás, mely nekem újság
és a szánalmas kis tanulság,
amit szereztem, annyi csak,
hogy: ember, rejtsd el magadat!
Én mást tettem, őszinte voltam,
a tolvajnyelvet még nem tudtam,
gyermeki szám kimondta nyomban,
ami csak az eszembe ötlött,
s nem titkoltam, hogy sokszor ördög
ficánkolt a bőröm alatt.
Szerettem barátaimat
és lettek ellenségeim,
s akik egykor elcsábítottak,
gyaláznak mindenféle nők.
Jaj, mért beszéltem, minek éltem,
mért nem bújtam meg valahol
a hazugság száz rejtekén,
hisz jobb és tisztább vagyok én,
mint azok, akik megítélnek!
– Nem akartam én semmi rosszat
s most szidnak az igazi rosszak,
mert, jaj, bután őszinte voltam,
amit más gondolt, én kimondtam,
üldözött vagyok nagy kínomban
és nem értek ma sem a nyelvén
a földi és égi gonosznak:
egész életem összeroskadt,
porba hanyatlott a fejem, –
itt fekszem most, fegyvertelen,
s minden gazember megtaposhat!


6 megjegyzés:

  1. Tévedsz. Segített. Amit és amennyit lehetett.

    VálaszTörlés
  2. Tudod vannak olyan emberek, akiken NEM KELL segíteni és vannak olyan emberek, akiken NEM LEHET. Te, azt hiszem, hogy a második csoportba tartozol. Nem az unokanővéred védem.

    VálaszTörlés
  3. Nagy kujon vagy Te Petigyerek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akkora, mint szeretném. :)

      Törlés
    2. Sejtettem, hogy kisebbrendűségi komplexus van a dolog mögött. :-D

      Törlés
    3. Na azért ne essünk (még nagyobb) túlzásokba! XD
      (Ez Peti megjegyzésére vonatkozott.)

      Törlés