2016. november 25., péntek

Ezer éve

nem írtam már semmit ide a blogra. Szüneteltettem, ahogy magamat is szüneteltetem mostanában. Kavarognak bennem az érzések (megérzések, elérzések, fel- és leérzések) és nem akarnak csitulni. A rossz nyelvek szerint (kedves Unokanővérkém, most nem rád gondolok!) kevesebbet kéne a "rétre" járnom, de az igazság az, hogy rég felhagytam vele. Helyett sűrűn járok az unokaöcsköseim elé a sulihoz. Igazán velük érzem jól magam, leginkább Ronnal és a Bencével. (Totál képzavar, vér szerint egyik sem az unokaöcsém, de leginkább őket érzem annak.) És persze nagyokat beszélgetek Orsikával, aki nagyon utálja, ha "ka"-zom!, jobb szereti a teljes nevét. Jobban is illik hozzá, még inkább amit az öccsei aggattak rá csúfnév, de az nem blogképes, bár volt egy ilyen nagy francia író. Talán még olvastam is valamelyik regényét, nem önszántamból. Közeledik a karácsony és egyre inkább fokozódik bennem a feszültség. Anyám egyre kiborítóbb, öcsémék úgy szintén, legszívesebben elutaznék, de attól meg a főnököm kapna idegbajt, így is éppen eleget szabadságoltam magam, hol ténylegesen, hol pedig kiküldetésnek álcázva. Szóval lehet, hogy most már gyakrabban írok ide, hogy leküzdjem azt a rengeteg paranoiát (van ilyen szó?), mely gyökeret vert a  lelkembe. 

11 megjegyzés:

  1. A paranoiából, azt hiszem, nem lehet rengeteg, minthogy ez állapot, betegség. Lehet rengeteg paranoid érzésed, gondolatod, és lehet súlyos, mélységes stb. a paranoiád.
    De azt hiszem, egyik se igaz, csak kéjelegsz ebben a hitben. Ki kell ábrándítsalak: abszolút normális ember vagy (már amennyire létezik ilyen - nem létezik), amit az is bizonyít, hogy kiknek a társaságát keresed leginkább (mármint e bejegyzés tanúsága szerint).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekek a legjobb társaság, mert még őszinték. :)
      Köszönöm a javítást, sejtettem, hogy valami nem stimmel. Ezek szerint csak paranoid érzéseim vannak, amiből simán kifejlődhet egy klassz kis paranoia. :D

      Törlés
  2. Ezek szerint hozzánk csak enni jársz? :(
    Egyetértek "rás"-sal (akit Isten éltessen majd 30-án!); ismételten kevered a fogalmakat. Örülök, hogy újra írsz - csak remélni merem, hogy az én hatásom is benne van ebben. Tudom, hogy túl sok titkot rejtegetsz, de ezektől csak úgy tudsz megszabadulni, ha szembe nézel velük, ezt is elmondtam Neked ezerszer. Ron és Bence pedig az unokatestvéreid, ahogy nekem is - ezt is tudhatnád: nem a vér teszi! Zora (az író "l" betűs volt!) pedig nagyon jó beszélgetőtárs; az anyja is, akármennyire is kerülöd most! Csók és tényleg örülök, hogy végre újra írsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy csak kajálni járok hozzátok. Máté elől is állandóan eleszem a bébikaját, nem vetted még észre? :D
      Viccet félretéve, igen: a te unszolásod is közrejátszott.
      A többit majd személyesen.

      Törlés
    2. Dina, köszönöm, nagyon jól esett.

      Törlés
  3. Tudtam vagy csak sejtettem, hogy sokáig nem fogod bírni.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon elhanyagoltál itt minket, valóban itt az ideje, hogy jóval sűrűbben írj ide (is). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csupán Téged, hanem magamat is. Te tudsz valamit, értem ezalatt a zárójeles "is"-ed. :-D

      Törlés
  5. Önző módon örülök, hogy írsz, mert jó olvasni Téged. Akarva-akaratlanul az írásaid stílusa ( talán a sok napló olvasástól ) eljuttat engem ugyanoda, mélyre, ahol nagyon szerettem és szeretek megbújni. Ott gyógyulok, ott örülök azoknak a dolgoknak, amiknek máshol nem tudok.. Szóval, köszönöm, ha írsz.. Mindemellett lehet az lenne jobb, ha csak élnél boldogan és nem kéne ide írnod semmit..

    Boldog Adventi Időszakot! :) ( távoli "rokon".. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog időszakot (ne csupán adventit!) - Neked is!
      :)

      Törlés