2016. május 10., kedd

Szabó Lőrinc

Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók.
Sugársokszögön körben ráng a pók.
Öreg ezüstben öreg topolyák.
Ünnepély ma a megbűvölt világ,
s nagy némajáték: éjfél s egy között
árnykúpunk hegye lassan átsöpört
az égi Gömbön, s úgy üzent felém,
hogy van a Földön túl is esemény.
De lám, a csillag újra gyúl, s tovább
hinti az űrbe halk álomporát.
Bár meg se moccan, rohan minden út.
Kúszik rólunk is a fekete kúp.
Búcsúzót gügyög a fülemüle.
Álommá zsongul a tücsökzene.
Majd a legpuhább lepke is elül,
a Hold a szomszéd kertbe menekül,
s ott játszik tovább, ezüstcsöndű fény,
a pók sokszögű tündérlemezén.

2 megjegyzés:

  1. Posztolhatnál ilyen verseket gyakrabban is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, most Szabó Lőrinc kötete van soron, rengeteg benne a könyvjelző, így valószínű, hogy egy-kettő még felkerül.

      Törlés