2015. november 5., csütörtök

Nem szeretem

az évfordulókat, a könnyes monológokat, a feszélyezett reggeleket, zavart magyarázkodásokat.

Nem szeret. Én még igen. El kellene fogadnom, talán a barátságát is.

Nem tudom.

Nem fogom megérteni mindazt, amit elmesélt. Lecsupaszította magát és rájöttem, hogy nem szeretem a meztelenséget.

Nem szeretem a múltat, amiben nem volt részem, ami zavaros, amitől viszolygok.

Tegnap este már én meséltem, könnyek nélkül Spanyolnak. Spanyol ért, megért, elfogad. Furcsa szexkapcsolat mindaz, ami kettőnk között van. Mentes,  nem csupán az érzelemtől.

49 nap múlva karácsony. (Nagy és sok ajándékot kérek! - mondta Törpe.)

A kutyák a mennybe mennek? - Pityu vicceskedett. Pont azt mesélte, hogy az ebek sokkal hűségesebbek, mint az emberek. Máté kutyái egy év leforgása alatt követték a gazdájukat. Mind egy szálig. Anélkül, hogy bármiféle betegségük lett volna.

Törpe tacskója viszont él és virul, el nem mozdulna mellőle. Teljesen harci ebbé fejlesztette magát.

Mi lett a lóval?
Náci (Pityu nem így mondta) főbe akarta lövetni, Törpe nem engedte. Senkit nem enged magához, Törpét és a főlovászt kivéve. Naponta megfuttatja, ha Törpe Gazsiéknál van, akkor megüli, kilovagolnak és úgy viselkedik, mint egy kezes bárány. Nem Törpe, a ló.

Március végén, április elején jön a baba. Elköltözök. Még nem tudom, hogy hova.

Mondanom kellett volna: van itt hely. Ahogy az IKEA-ban is mondtam, hogy az a fotel a tied lesz.

Hallgatás. Csend.

Ne lökd el magadtól! - mondta Spanyol, miközben öltözött. - Ne ítéld el mindazért, amit te is megtettél volna, csak most tagadod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése