2015. szeptember 17., csütörtök

Dep&resszió

Így tévedtem el

Így tévedtem el bennetek, Szavak.
Könnyebb volt könnyű anyagotokat
mintázni, hisz gyors sikerrel kinált,
mint a húst, követ, amely ellenállt.
Így oldottatok zenévé, s noha
- tán épp ezért - úgy sóvárogtam a
földi mámorra, ahogy senki még,
önzésem elvesztette erejét:
szerettem, akit szerettem, de hogy
meg is nyerhetném, az alig jutott,
nem is jutott eszembe; végtelen
párbeszédek gyúltak át lelkemen,
míg külön voltunk, de ha együtt, soha
nem volt a számnak egy ép mondata.
Így vezekeltem lassan veletek,
így irattátok a verseimet:
mindenhatók, zengők, visszhangosak,
így némultam el tőletek, Szavak.

2 megjegyzés:

  1. Ó, ez nagyon szép! És hát depresszióra Szabó Lőrincet olvasni, az "kutyaharapást szőrével". :) Ismertem valakit (rajtam kívül is), aki szintén nagy Szabó Lőrinc-rajongó volt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem véletlen olvasom napok óta a verseit :-)

      Törlés