2015. június 25., csütörtök

Lkezdődött

Kedvelem a főnököm, feleségét még inkább.
- Te, Gyerek! Nagyon szarul nézel ki!
Ismertem el. Nem tesz jót nekem a távollét, a facebookos képek és a bizonytalanság. Ezt persze nem mondtam neki.
- Na, jó! Holnap nem jössz dolgozni.
Néztem rá főnökre, ő csak mosolygott és bólintott.
- Sőt! Most pakolj össze és ne is lássalak!
Szót fogadtam neki.
Kivételesen nem volt nagy dugó, hamar leértem a szigetre. A házban hűvös és valami nagyon kellemes illat fogadott. Nyitottam ki az összes ablakot-ajtó, hűtőszekrényből kivettem egy üveg ásványvizet, fogtam a Könyvet  és egy napozóágyat és feküdtem ki a kertbe.
Felejtkeztem bele a Könyvbe, mint mindig.


"2010. június 1. 19:51

mese (fekete istván, 1947, részlet)

valamikor régen - amikor még kevesebb volt az ember, és messze földön alig akadt egy-egy falu - keményebb volt a tél, forróbb a nyár. szélesebbek voltak a folyók, nagyobbak az erdők, ahol éjszakánként titokzatos arccal járt a hold, és törpék bújócskáztak a gombák alatt, melyek akkorák voltak, mint ma a kofák esernyője a piacon.
mondom, régen volt ezt nagyon
a hegyek kopaszok voltak és árván hidegek, a mezőkön csak a füvek suttogtak, ha arra járt a szél. a vizek lomhán és egyedül kanyarogtak homokos medrükben, és külön suhogtatták kardjukat a sás meg a nád, pedig ellenség akkor még nem volt sehol. az ember nem tudott kaszát venni a vaskereskedésben, hogy lekaszálja a nádat, mert nem volt akkor még vaskereskedés se.

ezt olvastam fel délelőtt koboldnak, mivel zuhogott az eső, untuk már meg a játékokat, apja is temetkezett bele jegyzeteibe, kutyák is csak hevertek lustán. gondoltam, hogy ideje, hogy kisördög szeresse meg  fekete istvánt és a világát. a világot, ami számomra ma is létező, még akkor is, ha nincs. így  olvasni kezdtem neki  a mesét, miközben ült az ölembe és kereste a képeket.
- képek azok nincsenek.
- miért?
- hm.. mert ez nem mesekönyv.
- nem mese?
- de, mese, csak nem képes mese.
- és rajzolsz nekem képeket?
- nem, most nem rajzolok képeket, csak olvasok.
adtam egy puszmákot az orrára és olvasni próbáltam: ".. keményebb volt a tél..."
- milyen kemény volt a tél?
- nagyon kemény volt.
- olyan kemény, mint a karod?
ekkor már kis kozár is figyelt fel a jegyzetekből.
- sokkal, sokkal keményebb. folytatom, jó?
- jó.
el is jutottam a második mondatig: "titokzatos arccal járt a hold..."
- ma is lejön a hold?
- hova?
- mászkálni.
apja  már nem is fojtotta vissza a röhögését. én még igyekeztem. elvégre mesét olvasok neki, a kedvenc írómét, akin felnőttem, akinek a könyveit a mai napig úgy tisztelem és becsülöm, mint mások talán a bibliát.
- nem, ma nem fog mászkálni.
- de mi azért kimegyünk?
- esik az eső. most olvasok, jó?
- jó.
túljutottunk a törpéken és eljutottunk a kaszáig.
- az mi?
- a kasza?
- igen.
- hááát azzal kaszálták a füvet.
- de az mi?
- hááát olyan valami, aminek van egy nyele és van egy vágófelülete. és nagy.
- de mi az?
apja, aki már mellettünk ült, segített és megmutatta fiának a kaszát a google segítségével. én pedig rájöttem, hogy talán még nem kell fekete istván koboldnak, legalábbis nem azok a nagyon szép történetek, amiket én a gyivi könyvtárában olvastam először.  talán akkor még én sem tudtam, hogy mi az a kasza, de igazán nem is az volt a lényeg. hanem a történet hangulata. ami akkor hozzám még elért, s ami ma már, a huszonegyedik században,  nem biztos, hogy elér egy kisemberhez. pedig nagyon szeretném, hogy elérjen.
de nem adom fel. inkább rajzolok képeket a történethez, még ha nem is igazán tudok rajzolni.

most az esti mesét pedig apja olvassa fel  neki. természetesen képes mesekönyvből."

7 megjegyzés:

  1. Kezded átvenni a stílusát. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm rás! Én már a múltkor megjegyeztem neki, hogy tökéletesen úgy beszél (harapja e a szavak végét), mint M. Nekem nem hitte el.

    VálaszTörlés
  3. "harapja e" = harapja el. Én meg az igekötő végét haraptam el :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Nekem a hátravetett igekötők és határozók tűntek most fel. Pszichologizálhatnék is ebből az alkalomból, de nem akarom, hogy megharagudjon rám. :)

      Törlés
    2. rás, nem haragszom meg rád. Tedd! :-)

      Törlés
    3. Ja, ha engeded, akkor nem olyan érdekes. :)
      Egyébként pedig csak arra a nyilvánvaló tényre akartam utalni, hogy a (beteljesületlen) szerelem vezetett a talán tudatalatti azonosulási vágyhoz. De van egy keményebb dolog is: M (emléke, kölcsönös keresése) hozott össze Pityuval is.

      Törlés
  4. És az ő gondolatai vezettek el odáig, hogy szakítsak vele. :-(

    VálaszTörlés