2015. június 23., kedd

1edül

Pityu gyakorlaton, én második napja egyedül. Szar dolog. A nyárból hirtelen ősz lett, a lakás pedig csendes és kihalt. Nyomasztó hazajönni, tévét sem, dévédét sem kapcsoltam, - igyekszem lekötni magam a melóval. Várom a hétvégét, lemennék hozzá, bár nem kérte és nem is beszéltük meg. Unokanővéremék nyaralnak, spanyol hazament. Egy kicsit megváltozott, furcsa lett. P.E.T. temetésén is frászt kapott egy ürgétől, aki a parcella szélén támasztotta a fát, onnan nézte a szertartást. Aztán mire rászánta magát, hogy odamegy, a férfi eltűnt. Babonás, annak ellenére, hogy totál macsó. Én nem hiszek sem a szellemekben, sem a túlvilágban. Jelen pillanatban magamban sem. 

3 megjegyzés:

  1. József Attila: Éjjel

    Halkan hörög végsőt a lámpa
    S a nagy halál apáca-lánya,
    Sötét királylány jő szobámba.

    Hideg szemét szemembe oltja,
    Csöndet simít bús homlokomra,
    Nem érzi, gödre mily goromba.

    Nem kérdi, szürke-é a vágyam,
    Nem nézi, mily kopott az ágyam,
    Csak átölel a csöndbe lágyan.

    Pompát csókol szűz gondolatra
    És megcsókolja, bármi gyatra.
    Rokkant gyereklelkem ringatja.

    Sötét haja szobámra bomlik
    S miken komorság, köd borong itt,
    Most megszépülnek ócska holmik.

    És én kibontanám a vérem,
    Ha hívna atyjához fehéren:
    Várlak, fiacskám, régen, régen.

    Hiába várom, hangja nincsen,
    Mely ama palotába intsen,
    Hol rég csüggök titok-kilincsen.

    Egy eszelős öreg motyog csak,
    Az esső s mindenütt kopogtat:
    Halottak vagytok, csúf halottak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. J.A.-ra is ráfért volna egy terapeuta. :-)

      Törlés
  2. Volt neki. (Lásd még Flóra-versek.)

    VálaszTörlés