2015. június 29., hétfő

1 nappal 28-a után

Szabó Lőrinc: Ugye, az voltál

Mit rád fogok, a jó s rossz rengeteg,
nem úgy, mint míg tilthattad! Sose tudtam,
mi vagy: tanítottalak s én tanultam
tőled oly végső édességeket,
hogy azoknak, s forrásuknak, nevet,
szólítani, a földi nyomorultban,
és hálálkodni, földről égbe hulltan,
csak képzelet adhatott. Képzelet,
ugye, mindig az voltál? Nem igaz,
hogy itt hagytál, meghaltál: nem igaz,
hogy emlék volnál: semmi sem igaz,
– ez se! – hisz, ha rég, ma csakugyan az vagy,
csak az vagy, s egészen az, gondolatnak,
– jaj érte százszor! – aminek akarlak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése