Ezer éve ismerjük egymást, Mátén keresztül. Sokáig Máté volt a közös pont. Később változott a helyzet. Mindig megbízhattam benne. Bármikor számíthattam rá. Lassacskán kialakult kettőnk között egy kapocs, nem csupán a szex miatt. Időnként bevillant (hol nekem, hol neki) lehetnénk mi többek is, de mindig vetettük el az ötletet: minek tönkretenni azt, ami tökéletes? Öcsém után Serge az, akiért  bármit megtennék. S bár soha nem mondta, de tudom, hogy ő is ugyanígy van ezzel.  Nyugalom költözött a házba, mióta megérkezett. Lenyugodtam, teljesen feltölt a jelenléte, söpri el az összes rossz érzést, ami a szakítás óta bennem fészkelt, ismét "szintre ráz" - önbizalmam helyére teszi. Azért Orsi is igyekszik, mivel ma náluk ebédeltünk, így kezembe nyomta Balogh Béla  - A tudatalatti tízparancsolata c. könyvét. Kopott kis könyv, mindössze 101 oldalas, sok kézben megfordulhatott már. (2024. március 27.)

Délelőtt szalaggyár, vezetőségi értekezlet; első negyedév áttekintése, a 2023-as mérleg átbeszélése, Karesz optimista, hoztuk és hozzuk a tervet, fejlődésünk töretlen, újabb piaci lehetőség a messzi amerikai kontinensen - kitartóan hozzám intézi a szavait, próbálom kerülni vele a szemkontaktust, sikertelenül. Szinte érzem a bőrömön egy-két drága öltönyös fazonból áradó irigységet. Ha tudnák, hogy nem vágyom most el, még akkor sem, ha közelről vehetném szemügyre az ősi azték romokat. A meeting végén így könnyedén hárítom Karesz ebédmeghívását, még okom is van rá, Serge-ért kell mennem a reptérre.  (2024. március 25.)

Sűrű nap. Ebéd anyámmal, ötórai (tea helyett) kávé a válófélben levő Pesta gyerökkel. Lényegében utálnom kellene vagy legalábbis haragudnom rá, de semmilyen indulat nincs bennem. Az élet produkál fura dolgokat. Ő Macska hogyléte után érdeklődik, én pedig nem érdeklődöm Valaki állapota felől. Elvileg üzletileg kérte a találkozót, válása után hagyja el praxisát és a házat is. A házat, amit együtt vettünk és úgy képzeltük... már nem lényeg, hogy ketten együtt mit terveztünk, ahogy annak sincs semmilyen jelentősége, hogy Kamionossal milyen közös jövőképünk volt.  (2024. március 24.)

Szeretek futni. Leginkább a hegyre fel. Szeretem az erdőt, a tavaszit is, szeretem érezni, hogy beindul a vérkeringésem, szeretem a fáradtságot is, de leginkább a kilátást szeretem a hegyről, órákig el tudnám nézni a Dunát, szemben (vagy szemközt?) a szlovák települést, az időnként elzakatoló vonatot. Elképzelem, hogy kik és hogy élnek ott és azt is, hogy valaki éppen a hegyet nézi és elképzeli, hogy valaki ott ül a szikla peremén és nézi őt, és arra is gondol, hogy mik kavaroghatnak annak az embernek a fejében.  (2024. március 24.)

Szokás szerint Macska ébresztett. Nem tudom  mióta kaparhatta az ajtót, hogy engedjem ki, elég mélyen aludtam. A hideg erdei levegő secperc alatta kihűtötte a nappalit. Különösebben nem zavart, melegítőt azért húztam a kora reggeli futáshoz.  (2024. március 24.)

Tegnap Gazsival kimentünk a temetőbe Kopi és Roni sírjához. Kicseréltem a vizet a vázákban, teljesen feleslegesen, Orsi és Koppány hetente kijárnak, ügyelve arra, hogy mindig frissek legyenek a virágok. Meggyújtottam egy fehér és egy fekete gyertyát, mert enyhén babonás vagyok, tettem alájuk alátétet, hogy az olvadó viasz ne a kék márványra csöpögjön. Imádkozni is akartam, de nem ment. Isten, akinek a jelenlétét soha nem éreztem igazán, eltávozott tőlem végleg. (2024. március 23.)

Fredrick Backman időnként okosat is ír: "Egy bizonyos életkorban az összes kérdés, amit az ember feltesz magának, ugyanarról szól: hogyan kell élni az életet?" (2024. március 23.)

Sokan és sokszor mondták, hogy alkalmatlan vagyok tartós párkapcsolatra. Nem hittem nekik, kellett volna.  (2024. március 23.)